Pár definíció a motorolajok pontos ismeretéhez.
Adalékok
Definíció:
Olyan szintetikus vagy természetes eredetü anyagok, amelyek a kőolajtermékekben kis mennyiségben feloldva vagy diszpergálva a készterméknek a felhasználás szempontjából lényeges tulajdonságiat kedvezőbbé változtatják, illetve új tulajdonságok kialakulását teszik lehetővé. A közlekedés, a gépipar és az anyagmegmunkálási technológiák gyors fejlődése egyre szélsőségesebb követelményeket is kielégitő kenőanyagok illetve munkafolyadékok használatát igénylik. Ilyen termékeket csak adalékok alkalmazásával lehet előállítani. A kenőolaj adalékok mellett egyre nagyobb szerephez jutnak tehát azok az adalékok, melyek az ipari olajok, hőközlő és hűtőgépolajok, turbinaolajok, átmeneti korrózióvédő bevonatok, fémmegmunkálásnál használt segédanyagok, kenőzsírok, motorhajtóanyagok, fütő- és tüzelőolajok valamint egyéb munkafolyadékok igényesebb és gazdaságosabb felhasználását teszik lehetővé. Az egyfunkciós adalékok az adalékolt terméknek csak egy, míg a töbfunkciós adalékok a készterméknek legalább két lényeges tulajdonságát javitják. Az alkalmazott adalékok hatásuk szerint a következő főbb csoportokba sorolhatók: viszkozitás- és viszkozitásindex növelők, detergens-diszpergensek (lerakódások ellen), dermedéspont csökkentők és folyékonyság növelők, súrlódás-, kopás- és berágódás csökkentők, oxidáció- és korróziógátlók, füstcsökkentők és égésjavitók, oktánszám növelők, jégkiválást gátlók, biocidok (mikroorganizmusok ellen), emulgeátorok és demulgeátorok (emulziók létrehozására vagy bontására), habzásgátlók, szinezékek, szerek (sztatikus feltöltődést gátlók), ólompótlók (lásd külön). Egy-egy késztermék előállitásakor a fenti adalékoknak rendszerint többféle változatát egyidejüen ún. adalékkompoziciókban (package) alkalmazzák.
Alapolaj vagy bázisolaj
Definíció:
A kenőanyagok (kenőolajok, kenőzsírok) fő alkotó komponense. Legtöbbször kőolaj eredetüek, ritkábban szintetikus olajok. A kőolaj eredetü alapolajokat a vákuumdesztilláció párlataiból állítják elő az igényeknek megfelelő finomitási technológiákkal. Az alapolajból adalékok és egyéb segédanyagok hozzáadásával készítik a kereskedelmi termékeket.
Alkilát
Definíció:
Krakkgázok C3-4 frakciójából és izobutánból alkilezéssel előállított, főként izoparaffinokat tartalmazó jó oktánszámú (kisérleti oktánszám 90-98), kis szenzibilitású motorbenzin keverőkomponens.
Anilinpont
Definíció:
az a legalacsonyabb hőmérséklet, amelyen egyenlő térfogatú anilin és kőolajtermék egynemü fázist képezve elegyedik. Az anilinpontot oC-okban adják meg és értékéből a vizsgált kőolajtermék szénhidrogén csoportösszetételére lehet következtetni. Nagy anilinpont sok paraffin-szénhidrogén jelenlétére, kis anilinpont pedig sok aromás szénhidrogén jelenlétére utal.
API
Definíció:
(American Petroleum Institute): a kőolajiparhoz kapcsolódó tudományok művelésére létrehozott egyesület. Központja Washingtonban található.
Aromások
Definíció:
olyan szénhidrogén vegyületeket neveznek így, melyek egy vagy több benzolgyűrűt tartalmaznak. Az olajipar szempontjából a legegyszerűbbeknek, a benzolnak, a toluolnak (metil benzol) és a xiloloknak (dimetil benzolok) van jelentősége. Jó kompresszió-tűrésük miatt az aromások a benzinek fontos keverőkomponensei, melyek a magas oktánszámot biztosítják. Az aromások legnagyobb részét katalitikus benzin reformáló eljárásokkal előállított aromatizált benzinből nyerik. A katalitikus benzinreformálás során normál paraffin- és naftén szénhidrogénekből álló benzinekből dehidrogénezéssel, ciklizálással, izomerizálással, dehidrocikklizációval és krakkolással aromás szénhidrogénekben gazdag frakciókat állítanak elő. Ezekből az aromás szénhidrogének kinyerése általában extrakcióval történik. Az aromások közül a benzol benzinbeli koncentrációját erősen korlátozzák (1%) karcinogén hatása miatt.
ASTM
Definíció:
(American Society for Testing and Materials): amerikai egyesület, amely a szerkezeti anyagok, ipari anyagok tulajdonságaival kapcsolatos tudományok fejlesztését és a vizsgálati módszerek szabványosítását tűzte ki célul.
Ásványolaj
Definíció:
A természetben előforduló, bányászással felszínre hozott anyag, az olajipar alapanyaga, mely főleg szénhidrogénekből és szénhidrogének kén, oxigén, nitrogén tartalmú származékaiból áll. A kőolaj elemi összetétele a következő határértékekkel jellemezhető: C
Ásványolaj Szövetség
Definíció:
(Magyar Ásványolaj Szövetség): a magyar piacon tevékenykedő hazai és nemzetközi olajipari, kereskedelmi és szolgáltató társaságok szakmai szervezete. A Szövetség tagvállalatai azonos elkötelezettséget vallanak vevőik, a környezet és a piac többi szereplője iránt.
Ásványolaj-feldolgozás
Definíció:
Gyűjtő fogalom. Azon eljárásokat (pl. desztilláció, maradékfeldolgozás) értik alatta, amelyekkel termékeket állítanak elő az ásványolajból.
Atmoszférikus desztilláció
Definíció:
Olyan vegyipari művelet, amelynek segítségével a különböző forráspontú komponensekből álló elegyeket légköri nyomáson forrpontjuk szerint egyedi vegyületekre vagy szükebb frakciókra választják szét. Jelentősége a kőolajiparban a legnagyobb, mivel a kitermelt évi kb. három milliárd tonna kőolaj és a mesterségesen előállított egyéb szénhidrogén elegyek feldolgozása tulajdonképpen ezzel a művelettel kezdődik. A korszerű folyamatos berendezésekben a kőolajat a lepárláskor nyert termékek hőtartalmával előmelegítik, majd csőkemencében olyan hőmérsékletre hevitik fel (260-300oC), ahol a benne levő szénhidrogének hőbomlása, krakkolódása még nem kezdődik meg. A desztilláló torony elgőzölögtető terében a folyékony és gőzhalmazállapotú termékek szétválnak. A gőzhalmazállapotú termékek a torony frakcionáló részében felfelé haladnak, és a lefelé folyó reflux hatására a magasabb forráspontú termékek fokozatosan cseppfolyósodnak, csak a legkisebb forráspontú komponensek távoznak gőzhalmazállapotban a torony tetején. A fejtermék a legalacsonyabb forráspontú komponensekből álló benzin, az oldal megcsapolásokon pedig egyre növekvő forrásponthatárú nehézbenzint, petróleumot és gázolajat nyernek. Ezeket a párlatokat a kőolajiparban gyakran gyűjtőnévvel fehéráruként emlitik. Az oldalmegcsapolásokon elvett párlatok kezdő forráspontja mindig kicsi, ezért az oldaltermékek legkönnyebb komponeneseit kigőzölőoszlopokban (sztripperekben) vizgőz segitségével kidesztillálják és visszavezetik a desztilláló oszlopba. A kőolajnak az a része, amely az elgőzölögtető térben folyékony halmazállapotú maradt, a torony fenékterméke, az atmoszférikus desztilláció maradéka, a pakura, amelyet korábban fütőolajként eltüzeltek, vagy pedig vákuumdesztillációval különböző kenőolajpárlatokat állítottak elő belőle. Ma egyre inkább maradék feldolgozással pótlólagos fehéráru gyártására használják fel (krakkolás, hidrokrakkolás, kokszolás).
Benzin
Definíció:
Kőolajok és/vagy mesterséges szénhidrogén elegyek atmoszférikus lepárlásakor illetőleg kőolajtermékek hőbontásakor vagy katalitikus átalakitásakor nyert olyan cseppfolyós termék, amely 210oC-ig forró szénhidrogénekből áll. A benzin legnagyobb részét Otto-motorok hajtására, kisebb részét pedig ipari célokra használják fel. A motorbenzin 50-210oC között átdesztilláló paraffin, naftén és aromás szénhidrogénekből álló olyan elegy, amelynek nemcsak a kezdő és végforrponton belüli párlateloszlás (lepárlási görbe), hanem a szénhidrogén csoportösszetételétűl függő kompressziótűrés (oktánszám) és egyéb tulajdonságok (kéntartalom, gyantatartalom stb.) szempontjából is meg kell felelnie a korszerű motorkonstrukciók által támasztott követelményeknek. Motorok hajtására atmoszférikus lepárlással közvetlenül előállított benzinek, és más forrásponthatárú szénhidrogénekből nyert egyéb frakciók elegyeit használják. A motorbenzinek megfelelő kompressziótűrő tulajdonságainak biztosítására az alapbenzinhez keverőkomponensként jelentős mennyiségü alkilezéssel vagy reformálással, esetleg oligomerizációval előállított jó oktánszámú benzint kevernek. Ma általános az oxigenátok (metil-tercier-butil-éter (MTBE) motorbenzin keverőkomponensként való alkalmazása is. Korábban a megfelelő oktánszámot adalékolással biztosították, de környezetvédelmi okok miatt az oktánszámot jelentősen emelő ólom-metil és etil vegyületek használatát betiltották. Az ipari célokra használt benzinek főképpen forrásponthatárok szempontjából különböznek egymástól, így azokat a lepárlással nyert könnyü vagy nehézbenzinek redesztillációjával állítják elő. A legkönnyebb speciálbenzinnek a petroléternek a végforrpontja 80oC, az extraháló benzin 60-95, a foltbenzin 80-110, a lakkbenzin 120-200 vagy 180-220oC között átdesztilláló termék. A gyógybenzin kis forráspontú párlatokban gazdag 130oC-ig átdesztilláló termék, amely aromás szénhidrogéneket nem tartalmazhat. A 30-180oC forrásponthatárú vegyipari benzint gázhalmazállapotú olefinek előállítására használják fel, a megfelelő olefin kihozatal biztositása érdekében az aromás- és naftén-szénhidrogén tartalmat korlátozzák.
Bioüzemanyagok
Definíció:
Motorikus célra felhasználható, mezőgazdasági eredetű anyagok. Sokkal drágábbak az ásványolaj alapon előállított üzemanyagoknál. Jellegzetes képviselőjük gázolaj helyett a repceolaj-metilészter, benzin helyett az etil-alkohol (nem közismert, hogy az un. Otto motort eredetileg etanolra tervezték).
Brent
Definíció:
Az Északi tengerben kitermelt könnyű, kiskéntartalmú olaj melynek sűrűsége: 833 kg/m3 . Ez a minőség az, amelyet a kőolaj kereskedelmében alapnak tekintenek (más minőségek kereskedelmében az árat erre vonatkozóan adják meg, és a minőségtől illetve a szállítási feltételektől függően kedvezményt vagy felárat alkalmaznak.) Amerikában, a Brent minőséghez hasonlóan, az un. WTI minőség az irányadó kereskedelmi szempontból.
Cetánszám
Definíció:
A gázolajok öngyulladási hajlamának jellemzésére szolgáló szám. Általában különleges, ilyen célra szerkesztett cetánszám meghatározó motorokban határozzák meg. A vizsgált gázolaj cetánszáma egyenlő a vizsgálómotorban vele azonos égési tulajdonságokat mutató normál-cetánból (cetánszáma: 100) és alfa-metil-naftalinból (cetánszáma: 0) készült elegyben levő cetántartalom térfogatszázalékban kifejezett számértékével.
CFPP
Definíció:
(Could Filter Plugging Point) a hidegszűrhetőségi határhőmérséklet általánosan használt angol neve, gázolajok jellemzésére használják. Fokozatosan hűtött mintát egy meghatározott szűrőn szivattyúznak át. A gázolajból kiváló paraffinok a szűrőt fokozatosan eltömik. Azt a hőfokot nevezik határhőmérsékletnek (CFPP), amikor egy megadott értéknél kevesebb gázolaj áramlik csak át a szűrőn. Minél alacsonyabb egy gázolaj CFPP-je, annál hidegebb körülmények közötti üzemelést tesz lehetővé Diesel-motoros autókban.
Conradson szám
Definíció:
A kőolajtermékek meghatározott feltételek mellett végrehajtott termikus bontása után visszamaradó szénszerű termék (koksz) %-os mennyisége. Főképpen a különböző motorolajok felhasználás közbeni viselkedésére következtetnek a Conradson-szám értékéből.
Dermedéspont
Definíció:
Az a hőmérséklet, amelyen a vizsgált termék megszabott körülmények között a nehézségi erő hatása alatt már nem folyik.
Emisszió
Definíció:
Általában károsanyag kibocsátást értenek alatta. Az olajipar szempontjából azokról a káros hatású vegyületekről szoktak beszélni emisszióként, amelyek a motorokban a tökéletlen égés kapcsán keletkeznek. Ezek közül legfontosabbak az el nem égett szénhidrogének, a szén-monoxid, a nitrogén-oxidok, és (főleg Diesel motorok esetén) a korom. A kipufogógázt tisztító katalizátor feladata az, hogy ezek koncentrációját minél alacsonyabb szinten tartsa.
Etil- fluid
Definíció:
Ólom-tetra-etilből (illetve egyéb ólom-metil és etil vegyületekből), dibróm-etánból és diklór-etánból és kevés szinezékből illetve oldószerből álló folyadék, amelyet a motorbenzinek oktánszámának növelésére használnak. A motorban a benzin elégetésekor ólom haloidok keletkeznek, melyek elég illékonyak ahhoz, hogy ne képződjenek a motorban kellemetlen ólomtartalmú lerakódások.
Fáradtolaj
Definíció:
Olyan kenőolajok, amelyek felhasználásuk során úgy megváltoztak, hogy a velük szemben eredetileg támasztott kenési és egyéb követelményeket - az üzembiztonság veszélyeztetése nélkül - a továbbiakban kielégíteni nem tudják. A kenőolajok előállításához szükséges adalékok miatt a fáradt olajok un. veszélyes hulladéknak minősülnek. Összegyüjtésüket és újrahasznosításukat minden fejlett országban támogatják, de - éppen veszélyes voltuk miatt - ezt a tevékenységet engedélyhez kötik.
Finomítás
Definíció:
Elnevezéssel azoknak az eljárásoknak az összességét jelölik meg, amelyek segítségével a ásványolajokból előállított termékekből (fehérárukból és kenőolajpárlatokból) eltávolítják mindazokat a káros alkotórészeket, amelyek akár az illető termék raktározása, akár a felhasználása szempontjából kedvezőtlen tulajdonságokkal rendelkeznek.
Forráspont tartomány
Definíció:
Az olajtermékek igen sok komponensből állnak, és minden komponensnek megvan a maga forráspontja, ezért termékeknek nincs egyetlen forráspontjuk, hanem egy forráspont-tartománnyal rendelkeznek, melynek kezdő- és végforráspontja van.
Fűtőolajok
Definíció:
Az ásványolajok atmoszférikus desztillációjának maradékai. Nevüket onnan kapták, hogy régebben főleg energetikai célra használták őket. Magas dermedéspontjuk és nagy viszkozitásuk miatt szivattyúzhatóságuk és porlaszthatóságuk érdekében elő kell melegíteni őket, ezért csak ipari berendezésekben használhatók fel. Részben környezetvédelmi okokból (magas kéntartalmúak), részben a földgáz okozta verseny miatt kiszorulóban vannak az erőművekből. Úgynevezett maradékfeldolgozó eljárásokkal (hidrokrakkolás, kokszolás) részben motorhajtó anyagokká, részben más termékekké (pl. petróleumkoksz) alakíthatók.
Gázolaj
Definíció:
A különböző ásványolajok atmoszférikus desztillációjakor keletkező nehezebb párlat, a Diesel-motorok hajtóanyaga. Olyan szénhidrogének elegye, amelyekből 95 tf% átdesztillál 360oC-ig. A Diesel-motorok üzeménél a hengerbe komprimált nagy hőmérsékletü levegőbe porlasztják be a gázolajat, amelynek a beporlasztás kezdetekor önmagától kell meggyulladnia és a porlasztás ideje alatt folyamatosan égnie. Ezért a jó minőségű gázolajat - a benzinekkel ellentétben - kevés aromás és sok paraffin szénhidrogén alkotja. A gázolajok égési tulajdonságát a cetánszámmal jellemzik, a nálunk használt gázolajok cetánszáma legalább 51.
Gazolin
Definíció:
A kitermelt földgázból kinyerhető cseppfolyós szénhidrogének (jellemzően bután, pentán, hexán) elegye. A motorbenzinek egyik keverőkomponense.
Gépolaj
Definíció:
Olyan olajfinomitványok, amelyeknek 50oC-on mért viszkozitása 20-50 mm2.s-1 (2,5-7oE) határok közé esik. A kisebb viszkozitású termékeket kis terhelésü és nagy fordulatszámú, a nagyobb viszkozitású termékeket a nagy terhelésű és lassúbb járatú géprészek kenésére használják, általában 100oC alatti hőmérsékleten. Felhasználják továbbá általános csapágykenési célokra, elektromotorok, dinamók és különböző munkagépek csapágyainak a kenésére.
Hajtómű olajok
Definíció:
Különböző fogaskerék hajtóművek kenésére szolgálnak. Az olajok minőségét a hajtóműveknél fellépő rendkivül nagy nyomások szabják meg. Ilyen helyeken nemcsak nagy viszkozitású, hanem igen jó tapadóképességű, nagy nyomások hatását ellensulyozó adalékokat tartalmazó olajokat kell felhasználni. Az olajok tulajdonságait a hajtómű kialakitása határozza meg.
Hidraulikaolajok
Definíció:
A járművek, ipari berendezések hidraulikus rendszereiben alkalmazott erőátviteli folyadékok. Hatékonyan kell erőt és nyomást átadniuk, viszonylag összenyomhatatlannak kell lenniük. Szabadon kell folyniuk, kielégitően kell kenniük a szivattyút, de nem szabad könnyen kijutniuk a rendszerből. Lehetőleg ne legyenek éghetőek. Legelterjedtebben kis viszkozitású kőolajtermékeket használnak de növekvő áruk miatt, egyre inkább kiszoritják őket a víz bázisú termékek.
Hidrokrakkolás
Definíció:
Katalizátoron, nagy nyomású hidrogén atmoszférában végzett krakkolás. Főleg alacsony forrásponthatárú termékek előállítására szolgál nehéz gázolajból, paraffinos kenőolajpárlatból és egyre inkább lepárlási maradékokból kiindulva. A használt katalizátorok jellegét szilicium-aluminium-oxid vagy zeolit hordozó biztosítja. Az előbbit használják, ha petróleum és gázolaj az előállítandó főtermék, az utóbbi benzin előállítása esetén előnyösebb.
Hordó
Definíció:
A kőolaj mennyiségének mérésére általánosan használt űrmérték (barrel). 1 barrel = 0,158987 m3, 1 barrel = 158,987146 liter, 1 barrel = 34,99089 Imperial gallon, 1 barrel = 42 US Gallon (Ez a furcsa mértékegység onnan ered, hogy a Titusville melletti fúrásoknál nem tudták hova tenni a felszínre kerülő olajat, ezért az ott használt 42 gallonos whiskeys hordókban tárolták, és szállították .)
IEA
Definíció:
A párizsi központú Nemzetközi Energia Ügynökség (International Energy Agency), melyet az 1973-as olajválság után néhány olajfelhasználó ország hozott létre (1994. óta Magyarország is tagja), az OPEC ellenpólusának is tekinthető. Alapvető feladata, hogy olaj ellátási válságok esetére megoldást biztosítson.
Inhibitor
Definíció:
Olyan anyag, amelynek a kis mennyiségü jelenléte valamely termékben megakadályozza vagy késlelteti a termék minőségében bekövetkező nemkivánatos változásokat vagy annak a készüléknek a károsodását, amelyben a terméket használják. Általában az inhibitorok fontos funkciója az oxidáció késleltetése vagy megakadályozása.
IP
Definíció:
A londoni The Institue of Petroleum általánosan használt rövidítése. Az amerikai API angol megfelelőjének tekinthető.
JET A1 (kerozin)
Definíció:
Sugárhajtóműves repülőgépek üzemanyaga (nem azonos a repülőbenzinnel). Előállításuk a 145-300oC forráspont tartományú kerozinból (petróleumszerű anyag) történik, annak hidrogénezésével és gyantamentesítésével.
Katalitikus krakkolás
Definíció:
Az olajból előállított könnyü és nehéz termékek arányának növelésére legelterjedtebben használt eljárás. 480-540 oC közötti hőmérsékleten, 2-3 bar nyomáson, savas aluminium-szilikát (zeolit) katalizátoron hajtják végre. A szokásos nyersanyagok nehéz párlatok (gázolajok, kenőolaj és egyre inkább lepárlási maradékok is.) Fő termékei: a C3-C4 frakció, nagy telitetlen tartalma miatt értékes nyersanyag különböző nagy oktánszámú keverőkomponens előállitására (alkilát, oxigenátok, oligomerek): mintegy 55-60%-ban keletkező jó kisérleti oktánszámú benzin, a nagy aromástartalmú, ciklus olaj és a fűtőolajként vagy koromgyártáshoz felhasználható krakk-maradékolaj. A termékeloszlás sok tényezőtől függ, így a nyersanyagon kívűl a reaktor hőmérsékletétől, a katalizátor cirkulációs sebességétől, aktivitásától.
Katalizátor
Definíció:
Egy vagy több kémiai reakciót (az aktiválási energia lecsökkentése következtében) lehetővé tevő vagy meggyorsító anyag. Az olajipar több eljárásában használnak különféle katalizátorokat, a hétköznapi szóhasználat azonban a gépjárművek véggáztisztítóját érti ez alatt. Otto-motoros kocsiknál az un. háromutas katalizátort alkalmazzák, amely a véggázokban levő el nem égett szénhidrogéneket szén-dioxiddá és vizzé, a szén-monoxidot szén-dioxiddá oxidálja, a nitrogén-oxidokat pedig nitrogénre és oxigénre bontja. A Diesel-motoros kocsiknál az un. négyutas katalizátort használhatják, ami elvében abban tér el az előzőtől, hogy a kipufogógázban levő kormot is megsemmisíti.
Kén
Definíció:
Sárga, szilárd, szagtalan, nagy reakció képességű kémiai elem. Különböző szerves vegyületek formájában ásványolajokban is előfordul, illetve a feldolgozás során bekerül a benzinbe és a gázolajba (más termékekbe is). Az üzemanyagok kéntartalma szigorúan korlátozott, töredéke a tíz évvel ezelőttinek. A kéntartalom csökkentését három szempont indokolta: a kénvegyületek erősen korrozívak, tönkreteszik az üzemanyag-vezeték fém szerkezeti anyagait, a kénvegyületek égése során keletkező kén-dioxidot tekintik az igen káros savas esők fő okozójának, és a kén-dioxid (a jármű katalizátora szempontjából méreg) nagyon megnehezíti a motorok véggáztisztítását.
Kenőzsír
Definíció:
(gépzsir): olyan konzisztens (kenőcsszerü) kenőanyag, amely egy sűrítő komponensből (általában szappanból) és egy folyékony kenőanyagból (általában olajból) áll. Szabadon álló kenési helyeken alkalmazzák, ahonnan az olaj könnyen elcsepeghet vagy kinyomódhat, továbbá olyan géprészeknél, ahol a kenőanyagnak a por és a nedvesség hatása ellen is védelmet kell nyújtania, használják továbbá időszakosan működő gépeknél, vagy nehezen hozzáférhető kenési helyeken, ahol a lecsepegő olaj kárt okozna. A kenőzsírok tulajdonságait a felhasznált nyersanyagok minősége, mennyisége és az elkészités módja szabja meg. A kenőzsirok készitésénél főképpen orsó-, illetőleg gépolajat használnak, de elvileg a gépolajtól a hengerolajig bármely finomított vagy finomítatlan kenőolaj felhasználható. Készíthető kenőzsir szilikonolajok, vagy egyéb szintetikus olajok felhasználásával is. A kenőzsir konzisztenciáját főképpen a benne levő szappan mennyisége és minősége szabja meg.
Keverék
Definíció:
A kétütemű benzinmotorok üzemanyaga, amely a motor kenéséhez szükséges motorolajat is tartalmazza.
Kisérleti oktánszám
Definíció:
Speciális oktánszámvizsgáló motorban enyhe körülmények között meghatározott oktánszám, a kis sebesség melletti kompressziótűrésre ad felvilágosítást.
Kompressziótűrés
Definíció:
A motorhajtóanyagoknak az a tulajdonsága, amely megszabja, hogy milyen mértékben tűri az üzem során fellépő nyomás- és hőigénybevételt anélkül, hogy az égési sebesség hirtelen felgyorsulása kopogásban nyilvánulna meg. A motorbenzinek kompressziótűrését az oktánszámmal jellemzik.
Lepárlási termékek
Definíció:
Kémiai átalakitás nélkül, lepárlással nyert kőolajtermékek. Az ilyen oszlopról lejövő párlat általánosan használt idegen neve straight run termék. (Szokták a lepárlási termékeket elsődleges vagy primer termékeknek is nevezni.)
Lobbanáspont
Definíció:
Az az egy bar nyomásra átszámított, oC-ban kifejezett legalacsonyabb hőmérséklet, amelyen megszabott körülmények mellett a kőolajtermékből annyi gőz keletkezik, hogy az a körülötte levő levegővel elegyedve lángközelitésre az anyag egész felületére kiterjedően ellobban.
Motoroktánszám
Definíció:
Speciális motorban, meghatározott körülmények között mért oktánszám, amely a nagysebesség melletti kompressziótűrésre jellemző (ellentétben a kisérleti oktánszámmal). A mérési módszerből fakadóan a motoroktánszám (mintegy tíz egységgel) kisebb a kisérleti oktánszámnál.
Motorolajok és ipari olajok
Definíció:
A különböző ásványolajokból előállított olyan termékek, amelyeket elsősorban kenési célokra használnak fel. A kenőolajok legfontosabb feladata, hogy az egymással érintkező szilárd testek (pl. dugattyú és hengerfal) elmozdulásakor fellépő súrlódási erőt a legkisebb értékre csökkentsék, vagyis az egymáson elmozduló részek között a kenést biztositsák. A kenőolajokat a kőolajok atmoszférikus desztillációjának maradékából, a pakurából vákuumdesztillációval állítják elő. A vákuum lepárlás párlatai a kenőolaj párlatok. A kenőolaj párlatokat felhasználás előtt rendszerint kénsavval, deritőfölddel, oldószerekkel vagy hidrogénezéssel finomítják, szükség esetén adalékolják, hogy a különböző kenési helyek által támasztott követelményeket jobban kielégitsék. Így a kenőolaj minőségét egyre jobb finomítási eljárások segitségével javították, majd egyre bonyolultabb adalékolással elégitették ki a növekvő minőségi igényeket. Adalékolással a folyási tulajdonságokat (viszkozitásindex), oxidációs stabilitást javítják, megakadályozzák a szennyező anyagok kiválását, a kivált szennyező komponenseket szuszpenzióban tartják, csökkentik a kopást, súrlódást, dermedéspontot, gátolják a rozsdásodást, habzást, stb. A belsőégésű motorok kenőolajait a velük elérhető teljesitményszint alapján az API rendszere szerint osztályozzák. Az Otto-motorok olajai a Service sorozatba sorolhatók (SA, SB, SC, stb.), míg a Diesel-motorok kenőolajai a Commercial sorozatba (CA, CB, stb). Az S illetve C betű után következő betű alapján az olaj teljesitményszintjére következtethetünk, minél távolabb jutunk az A betűtől az ABC-ben, annál nagyobb teljesitmény várható az olajtól, nagyon szakszerűtlenül szólva, annál jobb. Valójában egy gép egy meghatározott teljesítményszintű motorolajra van tervezve ( Otto motoroknál ma szinte kizárólag SE felett). A jelölések lefele kompatibilisek, ez azt jelenti, hogy egy 16 szelepes benzinmotorba előirt SH teljesitményszintű motorolaj berakható SA, SB, SC, SD, SE, SF, SG teljesitményszintű motorolajra tervezett motorokba, de fordítva nem (az SH-t igénylő motorba már SG teljesitményszintű motorolajat sem szabad önteni). A belsőégésű motorok kenőolajainak erősen változó hőmérsékleteken is megfelelő kenést kell biztosítaniuk. A kenőolajok hőmérséklet-viszkozitás összefüggését a viszkozitásindexszel jellemezhetjük, illetőleg a kereskedelmi termékeket a SAE viszkozitási osztályozása szerint különböző viszkozitási fokozatokba soroljuk. Ugyancsak az API rendszere szerint osztályozzák a közlekedési hajtóműolajokat. A teljesitményszintet GL-lel (Gear Lubricant) és 1-6 közötti számokkal jelölik, a szám növekedése a teljesitményszint növekedését jelenti. Az olajok másik részét ipari - nagyobb részét kenési, kisebb részét nem kenési - célokra használják fel. A különböző ipari gépek, elektromotorok, dinamók, centrifugák csapágyainak és súrlódó alkatrészeinek a kenéséhez igen sokféle kenőolaj szükséges. Az ipari olajokat 100 oC alatti kenési helyeken alkalmazzák, tehát a velük szemben támasztott követelmények sokkal enyhébbek és más jellegüek, mint a motorolaj esetében. Az ipari kenőolajok viszkozitásuk szerint osztályozhatók, a nemzetközi osztályozási rendszert az ISO dolgozta ki. Ezen osztályozás az ipari olajokat a 40 oC-on mért viszkozitásuk alapján 18 viszkozitásosztályba sorolja. A kenőolajok egy része nem kenési feladatot tölt be, hanem egyéb ipari célokat szolgál. A szigetelő olajok transzformátorokban és kapcsolókban, a szigetelő közeg szerepét töltik be. A hőközlőolajok hőátadó közegként alkalmazhatók -10oC-tól +340oC-ig terjedő hőmérséklet-tatományban.
Oktánszám
Definíció:
A motorhajtóanyagok kompressziótűrési hajlamának a jellemzésére szolgál. Az oktánszám egyenlő egy olyan izo-oktán és n-heptán elegy térfogatszázalékban kifejezett izooktán tartalmával, amely szabványos üzemi feltételek mellett kompressziótürés szempontjából azonos a vizsgálandó mintával. Az izooktán kompressziótürése 100, a n-heptáné 0. A meghatározás körülményeitől függően többféle oktánszámot különböztetünk meg (pl. kisérleti, motor). Európában oktánszámon általában a kisérleti oktánszámot szokták érteni, vagyis a kutaknál forgalmazott 98-as benzin kisérlteti oktánszáma 98 (motoroktánszáma 88). Amerikában oktánszámként a kisérleti és a motoroktánszám összegének felét tüntetik fel a kutakon. Ebből következik, hogy ugyaz a benzin Amerikában rosszabb (kisebb oktánszámú) mint Európában.
Olefinek
Definíció:
Az egyszeresen telítetlen alifás szénhidrogének csoportja. A bennük található kettős kötés (a telítetlenség) következtében lényegesen nagyobb a reakcióképességük, mint a telített paraffinoknak. Egyszerűbb tagjait (pl. etilén, propilén) petrolkémiai úton állítják elő straight run benzinből vagy gázolajból, és ezek a műanyaggyártás (polietilén, polipropilén) nyersanyagai. Ma úgy gondolják, hogy az olefineknek szerepük van az un. talajközeli ózon képződésben, ezért a benzinek olefintartalmát korlátozzák.
Ólmozatlan (ólommentes) benzin
Definíció:
Olyan benzin, amihez nem kevertek oktánszámnövelése céljából ólom vegyülete(ke)t.
Ólmozott benzin
Definíció:
A közúti közlekedésben már történelmi kategória, a repülőbenzineknél ma is van. A múlt század első felében kezdődött az etil-fluid karrierje, amikor a motorok teljesitményének növelése érdekében olcsó anyagot kerestek. Az ólom-tetrametil és tetraetil ennek megfelelt, ráadásul a szelepülékre gyakorolt kenőhatás miatt a motor élettartamát is meghosszabbította. Az ólomvegyületek egészségkárosító hatása közismert, a benzinek ólmozásának megszüntetésére mégsem ezért került sor. A levegő tisztaságának védelme érdekében meg kellett oldani a kipufogógázok tisztítását, ami csak nemesfém katalizátorok alkalmazásával volt lehetséges. Ezeket a katalizátorokat azonban mérgezik az ólomvegyületek, ezért az USÁ-ban az 1970-es években (nem sokkal később Európában is) forgalmazni kezdték az ólommentes benzint (ez a közhasználatú név megtévesztő, az ásványolajban nincs ólom, a belőle készült benzin tehát nem lehet ólommentes, csak ólmozatlan). A közúti járművek benzinjei 1999 óta nem tartalmaznak ólmot Magyarországon.
Ólompótló adalék
Definíció:
Olyan vegyület(ek), amelyek az ólmozatlan benzinbe keverve biztosítják azt a szelepülék kenőhatását, amit ólmozott benzin esetén az ólom adna (régi konstrukciójú ugynevezett puha szelepülékű motoroknál van jelentősége).
OPEC
Definíció:
Az olajexportáló országok szervezete, angol kifejezés (Organisation of the Petroleum Exporting Countries) röviditése. 1960-ban Bagdadban alakult meg, székhelye Bécsben van. Tagjai: Algéria, Egyesült Arab Emirátusok, Gabon, Indonézia, Irak, Irán, Katar, Kuvait, Líbia, Nigéria, Szaud-Arábia, Venezuela. Deklarált célja, hogy a tagállamokat az áreséstől és az olajból származó jövedelmek csökkenésétől megvédje, és a kölcsönös érdekek alapján közös olajpolitikát alakítson ki. Ennek az árkartellnek meghatározó szerepe van a világpiacon, noha olyan jelentős termelők mint pl. az USA, Oroszország, Anglia, Mexiko, Norvégia nem tagja. Jelentőségét az adja, hogy a tagországok olajpiaci részesedése 50% körüli, és az ismert olajkészletek mintegy 70%-a az ő területükön van.
Pakura
Definíció:
A kőolaj atmoszférikus desztillációja során nyert maradék. Vákuumdesztillációval kenőolaj párlatokat nyernek belőle
Paraffin
Definíció:
Az ásványolajok fő összetevői, kémiai szempontból telített szénhidrogének. Esetükben az jelenti a problémát, hogy a hőmérséklet csökkenése hatására kristályokként kiválnak a termékből, és a vezetékeket eltömik. Ezért más a téli és a nyári gázolaj minőségi előírása.
Paraffinmentesítés
Definíció:
Egyes olajtermékekben levő magas dermedéspontú szénhidrogének eltávolitására szolgáló eljárás. Célja, hogy az olaj hideg időben is folyékony legyen, és így a kenőanyagoknak a kenési helyre, az üzemanyagoknak az égéstérbe való jutását a kiváló szilárd alkotórészek ne akadályozzák.
Párlat
Definíció:
Olyan folyadék, amelyet egy forrásban levő folyadékból keletkező gőzök kondenzáltatásával állítanak elő, valamely lepárlás összes terméke, a fenéktermék kivételével. Az olajipari gyakorlatban az atmoszférikus és vákuumlepárlás termékeit nevezik párlatoknak.
Pé-Bé-gáz
Definíció:
Háztartási célokra használt propánból és butánokból álló, palackokban, cseppfolyósitva forgalomba hozott gáz. Ma elterjedőben van motorikus felhasználásuk némileg átalakitott Otto motorokban. Ez az üzemanyag az autógáz.
Petróleum
Definíció:
Az ásványolajok atmoszférikus desztillációjával előállitott kb. 180-270oC forrásponthatárú párlat. Régebben kizárólag világitási célokra használták. Napjainkban a petróleum legnagyobb részét sugárhajtású repülőgépek üzemanyagaként használják (JET A1).
Repülőbenzin
Definíció:
A robbanómotoros (nem a sugárhajtóműves !) légijárművek üzemanyaga. Jellemzője a magas (100 feletti) oktánszám, melyet magas oktánszámú keverőkomponensek felhasználásával érnek el. Mivel ólomadalékot tartalmaz, közúti járművekben nem használható.
SAE osztályzási rendszer
Definíció:
A belsőégésű motorokat különböző évszakokban és változó éghajlati viszonyok között alkalmazzák, ebből következően a motorok kenése eltérő viszkozitású olajokkal oldható meg. A célnak megfelelő viszkozitású olajok kiválasztásához a közlekedési kenőolajok viszkozitásszint szerinti osztályozása ad segítséget. A nemzetközi gyakorlatban az SAE osztályozási rendszer terjedt el, amely az olajokat télen-nyáron használható, ezen belül több rögzített határokkal rendelkező viszkozitásosztályba sorolja. A motorolajok osztályozásában a nyári olajok besorolásának alapját a 100oC-on mért kinematikai viszkozitás képezi. A W jelü téli olajok előírásai a motorolajok alacsony hőmérsékletű folyási tulajdonságait - hidegindításra jellemző látszólagos viszkozitást, szivattyúzhatósági hőmérséklet - rögziti. Az egyetlen SAE-osztály előírásainak megfelelő motorolajokat nevezik egyfokozatú motorolajoknak és viszonylag korlátozott hőmérséklet-viszonyok között használhatók. A korszerű motorolajoktól megkívánják, hogy ugyanazon olaj évszaktól függetlenül felhasználható legyen, azaz egy nyári és egy téli osztály előírásait is kielégitse. Ezeket az olajokat nevezik többfokozatú motorolajoknak, viszkozitásuk csak kis mértékben változhat a hőmérséklet függvényében. Ilyen kedvező tulajdonságú olajok finomítással nem állithatók elő, gyártásukhoz a jó minőségű finomítvány (alapolaj) mellett viszkozitásindex növelő adalék használata is szükséges.
Termikus krakkolás
Definíció:
A szénhidrogének nagy hőmérsékleten bekövetkező bomlása, krakkolása. Az első eljárás volt a nehéz kőolajfrakcióból értékesebb könnyebb frakciók előállítására. Ezt követően a hatékonyabb katalítikus krakkolás kiszorította a termikus krakkolást a motorbenzingyártásból. Ma leginkább olefinek előállítására illetőleg maradékok feldolgozására alkalmazzák a termikus krakkolást (viszkozitástörés, kokszolás).
Titusville
Definíció:
Kisváros Pennsylvaniában (USA). 1859. augusztus 27-én itt találtak olajat.Szokták úgy emlegetni mint az első sikeres fúrást. Bár ez nem igaz (az első sikeres fúrást két évvel korábban az elszászi Merkwiller Pechelbronnban végezték), mégis ez a fúrás jelentette a modern olajipar kezdetét. Ehhez az kellett, hogy ebben az időben nagy gazdasági fellendülés legyen, más szavakkal kellettek azok a feltételek, amelyek mellett kitörhetett az olajláz (a növekvő számú fúrásokból előtörő olaj mennyisége akkora lett, hogy ipari méretekben megindulhatott a feldolgozása - abban az időben főleg lámpaolajjá és kenőolajjá).
Turbinaolaj
Definíció:
Nagyteljesítményű hőerőgépek cirkulációs kenőanyaga. Olyan adalékokat tartalmaz, melyek következtében kiváló oxidációs stabilitással, jó rozsdagátló és fémpassziváló tulajdonságokkal, valamint jó levegő- és vízelválasztó képességgel rendelkezik. (Egy koktélnak is ez a neve. Összetétele: 2 rész Vilmoskörte, 1 rész Martini bianco).
Tüzelőolaj
Definíció:
Főleg háztartási fűtési célokra szolgáló ásványolajpárlat. Elpárologtató vagy nyomásporlasztásos égőkben is elégethető termék.
Üzemanyag
Definíció:
A motorok hajtására és kenésére használt anyagok (benzin, JET A1, gázolaj, motorolajok.) összefoglaló neve. Korlátozó értelemben csak a hajtóanyagokat értik ide - vagyis a motorolajokat nem.
Vákuumdesztilláció
Definíció:
Csökkentett nyomáson végrehajtott lepárlás. Ily módon különböző szűkebb forráspont-határok között forró párlatok állithatók elő úgy, hogy a párlatokba kerülő vegyületek molekulanagyság és szerkezet szempontjából a desztillálásra kerülő nyersanyagokhoz képest változást (pl. krakkolódás) nem szenvednek. Így állítják elő az atmoszférikus desztilláció maradékából, a pakurából a vákkum gázolajat és a kenőolaj-párlatokat (orsó-, gép-, motor-, és hengerolaj).A lepárlás maradékaként bitument nyernek.
Viszkozitás
Definíció:
Arányossági tényező, amely a belső folyadékrétegek egymáshoz viszonyitott elcsúszása során fellépő súrlódást jellemzi. Megkülönböztetünk dinamikai és kinematikai viszkozitást. A dinamikai viszkozitás a folyadék áramlási ellenállásának mértéke, mértékegysége a Pa.s (Pascal-szekundum). Mivel ez az érték túl nagy, a gyakorlatban legtöbbször az ezredrészét, a mPa.s-t használják. A desztillált víz dinamikai viszkozitása 20,2oC-on 1 mPa.s. A kinematikai viszkozitás a dinamikai viszkozitásnak és az ugyanazon a hőmérsékleten mért folyadéksűrűségnek a hányadosa. Mértékegysége a m2.s-1, a kőolajtermékek viszkozitását általában mm2.s-1-ben adják meg. Kapilláris viszkoziméterekkel egyszerűen meghatározható, ezért általában a kinematikai viszkozitással jellemzik a kőolajtermékeket. A folyadékok viszkozitása a hőmérséklet emelésével csökken, a nyomás növelésével viszont nő.
Viszkozitás index
Definíció:
Olyan tapasztalati szám, amely az olaj viszkozításának a hőmérséklet változása következtében beálló változására jellemző. Nagy viszkozitási index jellemzi azokat az olajokat, amelyek viszkozitása viszonylag kis, és kis viszkozitási index azokat, amelyek viszkozitása nagymértékben változik a hőmérséklettel.
WTI
Definíció:
(West Texas Intermediate): az amerikai Brent. Az USA déli részén kitermelt könnyű, kiskéntartalmú olaj. Az amerikai olajkereskedelemben ezen minőség tőzsdei ára az irányadó más olajok adásvétele esetén.