Marcus Samuel, a Shell Transport and Trading Company alapítója.
Csaknem 200 évvel ezelőtt egy londoni régiségkereskedő elkezdett tengeri kagylóhéjakat importálni a Távol-Keletről, mivel akkoriban kezdtek divatossá válni az egzotikus lakberendezési tárgyak.
Marcus Samuel vállalkozása jól menő export-import céggé fejlődött, melyet később fiai, ifjabb Marcus és Sam vezettek.
Ebben az időben az olajat nagyrészt világításra és kenőanyagként használták, a kitermelés bázisa az oroszországi Bakuban volt, amely komoly, kiváló minőségű olajtartalékokkal és stratégiai elhelyezkedésű, természetes kikötővel rendelkezett.
Az olajszállítás forradalmasítása
A belsőégésű motor 1886-os bevezetése az üzemanyagok iránti igény fellendüléséhez vezetett. Hajózási tapasztalatukra építve a Samuel testvérek egy egész gőzhajó-flottát helyeztek üzembe az olajszállításhoz. Forradalmasították az olajszállítást első tankhajójuk, a Murex legelső útjával. 1892-ben a Murex volt ugyanis a legelső tankhajó, amely áthaladt a Szuezi csatornán. A testvérek vállalatuknak 1897-ben adták a Shell Transport and Trading Company nevet. A cég logója egy kagyló volt.
Az átalakulás: Royal Dutch Shell
Shell Transport Keleten folytatott tevékenysége és az új olajforrások felkutatása (az Oroszországtól való függőség csökkentése érdekében) révén került kapcsolatba a Royal Dutch Petroleummal. A két vállalat 1903-ban egyesítette erőit, hogy megvédjék magukat a Standard Oil dominanciájával szemben. 1907-ben teljesen fuzionált t a két vállalat: megszületett a Royal Dutch Shell csoport.
A Shell logója a fésűkagyló lett, amit a mai napig használ. Az 1920-as évek végére a Shell a világ vezető olajtársasága lett, a világon forgalmazott nyersolaj 11%-át termelte ki, és a tankhajó-állomány 10%-a volt a tulajdonában. Az 1930-as években több nehézséggel kellett szembenézni: a csoport mexikói vagyonát lefoglalták, és a venezuelai kormány számára nagylelkű feltételeket kellett biztosítania, miután a kormány államosította olajmezőit.
Háború utáni terjeszkedés
A második világháború után óriási fejlődésnek indult az autózás. A Shell Afrikában és Dél-Amerikában terjeszkedett. A hajózás is fejlődött. A Shell 1947-ben fúrta az első kereskedelmi célra használt tengeri olajkutat a Mexikói öbölben. 1955-re már 300 kúttal rendelkezett. A cég 1958-ban kezdte meg a kitermelést Nigériában.
Az olajválság
1969-ben Kaddhafi került hatalomra Líbiában; csökkentette az olajkitermelést és megemelte az árakat. Más kitermelők hasonló lépésekkel fenyegetőztek; a válság az 1973-as jom kippuri háborúban érte el a csúcsát. Az OPEC-országok heteken belül megnégyszerezték az olajárat, és két hónapos bojkottot rendeltek el. A nyugati világra gyakorolt hatás katasztrofális volt.
Kutatás új erőforrások után
Az 1970-es években a Shell jelentős fejlesztéseket hajtott végre az északi-tengeri és dél-amerikai olajmezőkön – ez bonyolult és költséges volt, de létfontosságú a Közel-Keletről érkező kevesebb olaj miatt. A Shell 1978-ban befejezte a "Cognac" fúró- és kitermelő platform építését a Mexikói öbölben; a több mint 35 méter magas építmény a világ legmagasabb tengeri fúrótornya lett.
Terjeszkedés
Az 1990-es évek közepétől a környezetvédelmi kérdések előtérbe kerülésével az olajipar egyre inkább a nyilvánosság érdeklődési körébe került. A Shellt kritizálták a Brent Spar fúrótorony felszámolására vonatkozó tervei miatt, valamint Nigériában is nehézségekkel találta magát szembe.
Az új évezred kezdetén a Shell Kínában és Oroszországban kezdett terjeszkedni. 2005-ben felszámolta régi vállalati struktúráját, hogy egyetlen új vállalatot hozzon létre. A Shell továbbra is a világ egyik jelentős olaj- és gázipari vállalata. Részt veszünk cseppfolyósított földgáz- és GTL (gas-to liquid) ermékek fejlesztésében; fenntartható bioüzemanyagok fejlesztését segítjük elő, és részt veszünk szélenergia projektekben is.
